Kategória: Könyvújdonságok

bkml_barth

könyvbemutató: Bárth János, Jankováci levelek (Jobbágyvagyon és örökösödés a bácskai Jankovácon a XIX. század első felében)

MEGHÍVÓ
a Magyar Néprajzi Társaság Társadalomnéprajzi Szakosztálya és
a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport
tisztelettel meghívja
Bárth János: Jankováci levelek (Jobbágyvagyon és örökösödés a bácskai Jankovácon a XIX. század első felében) c. kötetének
„Négykezes” könyvbemutatójára
Időpont: 2018. november 21. (szerda) 14.00 óra
Helyszín: Hagyományok Háza (Corvin tér 8.) Halmos Béla terem
A kötetet bemutatja és a szerzővel beszélget:
Prof. Dr. Homoki-Nagy Mária (jogtörténész, tanszékvezető egyetemi tanár, SZTE ÁJK, Szeged)
Prof. Dr. Nagy Janka Teodóra (jogtörténész, néprajzkutató, tanszékvezető egyetemi tanár, PTE KPVK, Szekszárd)

„Bár Jánoshalma határában születtem és jánoshalmi földön nőttem föl, nem készültem arra, hogy Jánoshalma múltjának kutatója legyek. … Amikor a hatvanas éveimet tapostam, szinte fogadalomszerűen többször, többeknek megígértem, hogy 70 éves korom táján kutatóként tartósan „visszatérek” a Duna-Tisza közére, amit egyébként életvitelszerűen és tudományos értelemben soha nem hagytam el igazán. Úgy gondoltam, egy XVIII-XIX. századi téma kutatásával és feldolgozásával kellene tisztelegnem szülővárosom előtt. …
Alapos fontolgatás után .. választottam … a manapság fellendülőben lévő magyar történeti népéletkutatás két egymással összefüggő jogi néprajzi témáját: a jobbágyvagyon és az öröklés kérdéskörét állítottam jankováci könyvem középpontjába. Ezáltal a feldolgozás során történeti módszerekkel olyan aktuális néprajzi témákat érinthettem, mint a nagycsalád, a jobbágygazdaság, a tárgyi ellátottság és hasonlók. … A jankováci úriszék sokszáz írott dokumentumából 63 panaszlevelet, hagyatéki leltárt, végrendeletet, osztálylevelet, egyezséglevelet, tanúsítványt választottam ki abból a célból, hogy betűhűen közreadjam.” (Bárth János)

A programon minden kedves érdeklődőt szívesen várunk!

a Magyar Néprajzi Társaság Társadalomnéprajzi Szakosztálya nevében:
Nagy Janka Teodóra (elnök) és Bednárik János (titkár)
a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport nevében:
Mezey Barna (társelnök), Nagy Janka Teodóra (elnök) és Bognár Szabina (titkár)

1

Könyvbemutató és szakmai program az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán

A Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport, a Magyar Néprajzi Társaság Társadalomtudományi Szakosztálya és az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszéke közös szervezésében került sor a Jogi kultúrtörténeti, jogi néprajzi kiskönyvtár könyvsorozat köteteinek bemutatójára és a Kutatócsoport tagjai által 2013–2018 között OTKA-támogatással megvalósuló kutatások eredményeinek ismertetésére 2018. szeptember 26-án 13.30 órakor Budapesten az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán.

A 2011-ben Szekszárdon megalakult kutatócsoport tagjai jogtörténészek, a jogtudomány képviselői és gyakorló jogászok, történészek, néprajzosok, szociológusok és antropológusok, akiknek változatos tematikájú, a jogi kultúrtörténet és a jogi néprajz kutatási területéhez kapcsolódó írásait és az elmúlt évek OTKA-projekt keretei között megvalósuló kutatási eredményeit tartalmazza a nyolc kötet több mint kétezer oldala.

bkml_barth

Megjelent: Bárth János – Jankováci levelek c. kötete

Napjainkban a népi jogélet kutatása újra fellendülőben van. Bárth János legújabb kötetében a jobbágyvagyon és öröklésének kérdéskörét vizsgálja a 19. század első felének időszakában az egykori Jankovác település vonatkozásában az úriszékhez benyújtott egyéni panaszlevelek, végrendeletek és hagyatéki leltárak, osztálylevelek egyességlevelek, tanúsítványok alapján. A kiadvány összegző-elemző tanulmányát követő részben több mint félszáz releváns levéltári dokumentumot is közöl a Szerző.

gelen

Gelencsér József: Székesfehérvár áldásos árnyékában Sárkeresztes népi jogélete 1867-1959

“A monográfia a „működő” falut több fejezetre bontva mutatja be. Címe azt ígéri, hogy Sárkeresztes népi jogéletének megismertetése csak az 1867-1959 közötti időszakra szorítkozik, ezen azonban ahol indokoltnak látja, túllép a Szerző. Néha szinte napjainkig is „kifut” az elemzés, ami lehetővé teszi, hogy a fejlődési folyamatok kellően plasztikus módon jelenjenek meg az olvasó előtt. Más tekintetben sem szűkül le a vizsgálat kizárólag Sárkeresztes közigazgatási területére: ahol kell, külföldi összehasonlításokat tesz (így kerülnek be például horvát, szerb, bosnyák, hercego-vinai, montenegrói, szlovák források is a műbe). Az pedig teljesen természetes és feltétlenül üdvözölendő, hogy a Szerző más magyar térségeket, tájegységeket is összehasonlít vizsgálatának szűkebb tárgyával. A monográfia logikus szerkezetű: a közjogi alapok (szervezet és működés) bemutatásával indul, mindenütt külön gondot fordítva arra, hogy az éppen hatályos központi szabályozást (mint keretet) is megismertesse. Ezen belül helyezi el (ehhez a háttérhez viszonyítja) a vizsgált falu működő szervezeti-intézményi rendszerét. Közjogi vetület még egyszer bukkan elő: a monográfia utolsó fejezetében. (E fejezet impozáns tartalmára már itt felhívom a Tisztelt Olvasó figyelmét!) A közjogi keretek között viruló helyi népi jogélet történéseit a családi jog, a magánjog, a kötelmi jog, az öröklési jog címet viselő fejezetekből ismerhetjük meg, amelyek felvezetéseiben mindenütt eligazítást kap az olvasó a fejezetben használt jogi szakkifejezések tartalmáról. Mindezt pedig imponálóan érthetően, leegyszerűsítve teszi a Szerző. Mindenütt helyi (jog)esetek tömegének bemutatásával találkozik az olvasó, érdekesebbnél érdekesebb, tanulságos történeteket ismerhetünk meg, s rajtuk keresztül tekinthetünk be a helyi népi jogélet, népi jogszokások világába. (Ez utóbbiak tartalmát is megvizsgálja a Szerző, s meggyőző érveléssel húz cezúrát közöttük.) Adomáktól, anekdotáktól, rigmusoktól lesz még hangulatosabbá a könyv, s valóban úgy érzi az olvasó, hogy maga is ott ül egy helyi összejövetelen, tollfosztáson, vagy éppen a helyi képviselőtestület (vagy elöljáróság) ülésén gyújt pipára. Kiemelésre méltó a szerző finom humora, amely külön is élvezhetővé teszi a könyvet: talán ez is az oka annak, hogy tényleg nem tudja letenni az ember ezt a könyvet. Mindezt tovább erősíti az a körülmény, hogy a Szerző mindenütt eredeti kifejezéseket, megjelöléseket használ. A monográfia alaposan dokumentált, a közel 900 lábjegyzete önmagában mutatja, hogy minden forrás benne van ahhoz, hogy a „megszüntetve megőrzés” hegeli kategóriájából itt tényleg a megőrzésre kerüljön a hangsúly. Minek a megőrzéséről van szó? A Szerző szavait kölcsönvéve: „a szokásból szabály vezethető le, amely vonatkozhat az életviszonyok olyan körére, ami a jogrend uralma alá tartozik, de a jogrend szövedéke még nem hálózta be.” Ennél szebben én sem tudom kifejezni a (tényleg megvalósult) szerzői szándékot. Mi a „haszna”, mi a „küldetése” ennek a monográfiának? Itt is a Szerző – általam hiánytalanul osztott – gondolatait hívom segítségül: „Az utóbbi évtizedekben a jogtudományok, így elsősorban a jogtörténet, kisebb mértékben a jogbölcselet, de a jog más tudományterületei szintén fokozódó érdeklődést mutattak a népi jogszokások, jogélet, jogérzet, jogtudat iránt. Mindezekre figyelemmel a későbbiekben talán módosul, árnyaltabb lesz a népi jogszokások kutatásának tudománytörténeti elhelyezése.” Jóska! Ezért (is) jó, hogy ezt az értékes könyvet megírtad, amelyet jó szívvel ajánlok mindazoknak, akik a mai rohanó világban készséget mutatnak a múlt értékes hagyományainak, hagyatékának a megismerésére!” (Dr. Kiss László, Professzor Emeritus, volt alkotmánybíró)

  • Tartalomjegyzék
  • Kiadás éve: 2018
  • Kiadás helye: Székesfehérvár
  • Terjedelem: 686 oldal
  • Kötés: keménytáblás

A könyvbemutató képei (Székesfehérvár, 2018. június 28., Fotó: Dr. Nagy Janka Teodóra):

hergerSKMBT_C20316092013190

Herger Csabáné: A modern magyar házassági vagyonjog kialakulása és rendszere a német jogfejlődés tükrében

A modern magyar házassági vagyonjog kialakulásának és rendszerének a német jogfejlődés eredményeivel történő összehasonlítását az a felismerés motiválta, hogy a magyar modernizáció korának házassági vagyonjogi intézményei a korabeli jogtudomány álláspontja szerint túlnyomó mértékben német eredetűek voltak. Ezek fejlődése az évszázadok során egy olyan államban ment végbe, melynek a népessége részben német származású volt. Másrészt a neoabszolutizmus korában az erőszakos jogexport következtében a magyar jogéletet és a jogtudományt jelentős osztrák hatás érte, de nem feledhető az sem, hogy a magyar magánjogi kodifikáció során a 19. század utolsó két évtizedében a német polgári kódex tervezeteire is tekintettel voltak. Miután ma Magyarország az Európai Unió tagállama, joggal tehető fel a kérdés, hogy a német-magyar jogtörténeti előzmények hasznosulhatnak-e azután, hogy a pártállami korszak családjogi törvénykönyvének monolit házassági vagyonjogát annak novellái és a bírói joggyakorlat továbbfejlesztette, majd az új magyar polgári kódex házassági vagyonjogának kodifikátorai lényegét tekintve ugyanazt a három rendszert nevesítették, mint amit a hatályos német jog is ismer.

  • Tartalomjegyzék
  • Kiadás éve: 2017
  • Kiadás helye: Passau
  • Kiadó: Schenk Verlag
  • Terjedelem: 472 oldal
  • Kötés: papír
  • Formátum: 168 x 238 mm
  • ISBN 978-3-944850-70-2